Árnyékomat otthagyom a falakon
Árnyékomat otthagyom a csillagon
Árnyékomat otthagyom majd magamon
Árnyékomat otthagyod majd magadon

45 éve fotózom, saját, külön utamat járva. Mindig nyitott szemmel, kíváncsisággal telve.
A képzőművészet és a fotográfia számomra nemcsak önkifejezés, hanem egy lehetőség arra, hogy kapcsolatot teremtsek másokkal – gondolatokkal, érzésekkel és történetekkel.
Szeretem az egyszerűségben rejlő szépséget, a fény és árnyék játékát, a pillanatok varázsát. Munkáimban az ember kezének, munkájának nyoma, a természet és az idő múlása központi szerepet kapnak.

Szeretem a spontán felfedezéseket, a csendes, elmélyült megfigyeléseket és azokat a pillanatokat, amikor a művészet és az élet összeér.
A fényképezőgép számomra nemcsak egy eszköz, hanem egy kapu a világ és az emberi történetek mélyebb megértéséhez.

Az alkotás számomra párbeszéd – veled, veletek, mindenkivel, aki ránéz egy-egy képemre. Üzenet tőlem, Neked.

A fény árnyai

Shadows of the Light

Ez ennek a kollekciónak a címe. (Persze, lehetne más, de ez lett ...)

Az idő nem csupán múló pillanatok sorozata. Az idő lenyomatokat hagy, formálja érzéseinket, gondolatainkat, viszonyainkat. A fény árnyai (Shadows of the Light) kollekció nem a pillanat megörökítésére törekszik, hanem arra, hogy feltárja azt az állandósult jelent, amely túlmutat a múló perceken.
Munkáim nem tárgyakhoz vagy azok megjelenéséhez kötődnek. Nem azt keresem, ami elillan, hanem azt, ami megmarad. A fény és árnyék, a színek rezgései, a kompozíciók csendje mind egyfajta kapu az idő mélyebb megértéséhez – egy érzékelhető, mégis megfoghatatlan tér, amely egyszerre idézi meg a múltat, a jelent és a jövőt. Beég, ott marad a lelkünk legmélyén, hogy egy váratlan pillanatban ránktörjön, és megértesse velünk az öröklét abszurd valóságát.
A művészetnek ma több a felelőssége, mint valaha. A világ folyamatosan változik, körülöttünk minden gyorsul, elillan, kaotikussá válik. És marad menedéknek az alkotás. Ami útmutatás is lehet – egy belső vezető, amely révén újra felfedezhetjük az emberi értékeket: a szeretetet, a humanizmust, a közösségi létformák jelentőségét. Ezek azok az erők, amelyek nemcsak megőriznek minket ebben a folyamatos mozgásban, hanem új lehetőségeket is adhatnak számunkra. Az alkotás csodás, mély rejtekében megbújva elcsendesedhet lelkünk vergődése, megtalálhatjuk rejtett kicseinket, szépséges, boldog pillanatokká formálódhat hétköznapi közönyünk.
A fény árnyai (Shadows of the Light) válogatás egyfajta párbeszéd: a látogató és a mű, az idő és az érzelmek között. A képeim célja nem az, hogy egy adott narratívát kényszerítsenek a befogadóra, hanem hogy teret nyissanak a szabad gondolkodásnak. Minden árnyék hordozza a fényt, és a fény teremti meg az árnyékot. Minden fotóm egy történetet mesél – de ezek a történetek nem lezártak. Minden látogató a saját belső világával érkezik, és azzal a lehetőséggel, hogy a műveken keresztül egy új perspektívát fedezzen fel, új távlatok nyíljanak ki a végtelen felé. Mindenki más történetet él, élhet át, más érzelmeket szabadíthat fel, más formákat adhat gondolatai feldolgozásának és megformálásának.
Ebben a térben az idő nem ellenség, hanem szövetséges. Nem rohanunk, nem vesztegetünk el semmit. Csendesen pihenő lélekkel élhetjük át a csodát …
Csak vagyunk – és alkotunk.